Vannak napok, hogy elhalkul az ének,
A bánat selyme altatón zizeg;
Vannak napok, hogy nem fáj semmi lényeg
S virágot adsz a vonzó semminek.
Vannak napok, hogy ritmusunk csak játék,
S a rímek lelke bárányként kísér;
Fény hull reád mint égi, szép ajándék
És orgonáját megnyitja a tér.
Forrás: Tiszatáj I. évf.
6-7. szám 1947. aug.-szept.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése