Bálint Sándornak
Néha úgy érzem, fölösleges
minden cicoma, sallang,
mely a lényeget veszejti
e csúnya hüvelyben.
Ember vagyok! – értsétek meg
e két szót. – Nincs több és kevesebb
e holtan is élő erénynél.
Képmás vagyok! – képmás,
és ha kérded gőgösen, hát
van mégis Isten? – felelem: nem
tudom, de érzem, hogy tökéletesebb
vagyok mint a barmok, kik
megszokják a jármot az esti abrakért.
Ember vagyok! – ember…
Nincs képletem, amit fölírhatsz! Nincs
mérték és nincs, nincs semmi
ami megmondjon engem.
Ábel vagyok és áldozom,
mert nem ismerem ellenségeimet,
az Istent, testvéreimet
és Kaint sem ismerem, aki meg fog majd ölni.
Forrás: Tiszatáj I. évf. 6-7. szám 1947. aug.-szept.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése