Huzzátok meg pünkösd éjszakáján,
Hadd zokogjon, hadd sírjon a harang!
Hadd hirdessen sötét bércek alján
Fekete gyászt piros pünkösd alatt!
Fájón zúg a Lélek zendülése,
Vidám napja hiába virradott:
Füstös légben ágyuk bömbölése,
Gyilkos golyók köszöntik e napot.
Halálhörgés mezők zöld virányán…!
Nézzétek csak, mennyi hulló csillag…!
Huzzátok meg pünkösd éjszakáján,
Hadd zokogjon, hadd sirjon a harang!
Szállj el lágyan pünkösdi harangszó
Vérző sebekre csepegtess vigaszt.
Suhanj oda, hol a fel-felhangzó
Sötét bánat álmatlanul virraszt,
Hol az anya titkos éj csendjében
Kulcsolt kézzel gyermekéért remeg,
Hol a nőnek könny gyül bús szemébe,
Ha apjáról kérdezget a gyermek:
Biztasd őket: elmulik a jajszó,
Majd a béke újra rózsát fakaszt…
Szállj el lágyan pünkösdi harangszó,
Vérző sebekre csepegtess vigaszt.
Szállj el messze pünkösdi harangszó,
Hol csatázik millióknak karja,
Bucsucsókját a sebzett haldokló
Idegenből tőled küldje haza…
*
Édes hazánk borus határára
Mikor száll már békesség galambja,
Óh e nemzet feldult otthonában
Mikor zeng már örömmámor hangja…
Messze délen kéklő tenger partján
Uj viharok sötét réme lappang…
Huzzátok csak pünkösd éjszakáján,
Huzzátok csak, hadd sirjon a harang!
Forrás: Pápai Hírlap XII.
évf. 21. szám Pápa, 1915. május 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése