- Látod, pajtás a Göncöl-szekerét?
Rudja mutatja a hazai tájat.
- Szép kedvesem most irja levelét.
Jó a csillagnak: az már odaláthat.
- A kis fiam most ébredt fel talán
Első álmából az anyja ölében.
Századszor kérdi: hol van az apám?
- Jó asszonyod majd mesél neki szépen.
… A szobánk olyan kedves és meleg,
Irta utolszor drága levelében.
- Olyan kedves már a csöppnyi gyerek
Mikor föltérdel az anyja ölében.
- Pajtás, huzódj csak erre közelebb.
A golyó ott a földet mind kivágta.
Jobb lesz nekem a te fekvőhelyed –
A kicsi fiad ne várjon hiába.
Nekem nincs fiam, aki hazavárjon…
… Fönt a sápadt hold véresőt mutat.
Két magyar vitéz beszélget a sáncon –
Minden jólélek dicséri az Urat.
Forrás: Pápai Hírlap
XII. évf. 20. szám Pápa, 1915. május 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése