Gyulai Pál: Az igazság és hamisság (Allegoria)

(Az eredeti helyesírás megtartásával!)

Elindul az Igazság,

Véle megy a Hamisság,

Édes testvér mindkettő,

Miért, tudj’ a teremtő.

Anyjok varrt két tarisznyát,

Sütött nekik pogácsát

Mindeniknek huszat szánt,

S betarisznyált egyaránt.

Ehetnék a Hamisság:

„Hallod-e, te Igazság,

A tiedből ennénk tán,

Az enyémből csak aztán.”

„Jó lesz, jó lesz, együnk hát!”

Megkezdik a pogácsát,

S míg benne tart, egy hétig,

Morzsolgatják mindétig.

Ehetnék az Igazság:

„Hallod-e, te Hamisság,

A mint mondád, rendre jár,

A tiedből együnk már.”

De egész nap h’jába kér,

Nem ad neki a testvér;

„Mégis adok, jó áron,

Ha a füled levágom.”

Le is vágja a fülét,

Másnap ismét a kezét,

Azután meg a lábát,

S ugy ad egy-egy pogácsát.

Végre szemét szurja ki,

Vakon bénán vezeti;

Az Igazság ráállott –

Igy járják a világot.

Forrás: Szépirodalmi Figyelő II. évf. 2. szám 1861. nov. 14.