2017. szept. 22.

Tolnai Lajos: Nem hagylak el...


(A korabeli helyesírás megtartásával!)

Nem hagylak el többé, hidd meg,
Soh’se leszek hűtelen;
Legyen a sors ám mostoha –
Ha kell inkább éhezem.

Tudok én még nélkülözni –
Ezt tanultam évekig!
Tudok én még lemondani:
Ha látom, hogy nem telik.

Összébb vonom vitorlámat,
Nem járok oly magasan,
Belátom hogy oda vágyni
Ugy is immár hasztalan.

Oda hagyom az egeket,
Napot, holdat, csillagot;
Gyönyörködjék más bennök már
Én melletted maradok.

Egy-két fényes reményem volt! –
Azt se bánom – menjenek.
Nem keresek eztán senkit
Csak egyedül tégedet.

Veled fekszem, veled alszom,
Ha felkelek, te fogadsz;
Hideg télben hogyha fázom:
Egy kis meleget csak adsz.

S látod, látod mindezekért
Soh’se kérek egyebet –
De ezt aztán megkivánom –
Legyen tömve kebeled.

Dorogi, vagy esetneki lesz,
Verpeléti? – ám legyen;
Ekkor aztán édes pipám
Soh’se leszek hűtelen.


Forrás: Szépirodalmi Figyelő II. évf. 7. szám 1861. dec. 19.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése