(A korabeli helyesírás megtartásával!)
I.
Kereszturon az Alszegben,
Három galamb egy fészekben,
Egyik tarka, a más fejér,
A harmadik, a legszebbik, aranyat ér.
Ki van a házok meszelve,
Az utcza is megseperve,
Vig dolog lesz ott mulatni,
Galambokkal, szép lyányokkal sétálgatni.
Kettőnek van bóbitája,
A harmadik még csak várja,
De ha várja, megtalálja,
Magam leszek, ha csak élek, annak párja.
Galamb leszek az Alszegbe’
Berepülök a fészekbe,
Sem a fejért, sem a tarkát,
Megkeritem, s elrepitem azt a barnát.
II.
Most kezd mállni* a cseresznye
Már a rigó megcsipdeste,
Gyenge a lyány, cak gyerek még,
Már is vijják a legénykék.
Ha vijják is, isten neki,
Csak a kapun ne járna ki,
Éjfél tájig a fonóba,
Hajnalig a tánczolóba.
Kicsiny lyánynak kicsiny esze,
De nyakig ér a szerelme,
Nyakig érő szerelemből,
Holtig tartó gyötrelem nől.
III.
Ha én virág volnék,
Rózsafa virága,
Szép legény tüzne fel
Engem kalapjába.
Ej! de büszke lennék
Lenevetném őtet,
Hogy kész akarattal,
A fejére ültet.
De ha szép galambom
Barna babám lenne,
Ki engem leszedvén
Kalapjába tenne,
Lehajolnék hozzá
S azt sugnám fülébe,
Hogy ültessen engem
Gyenge kebelébe.
Gyenge kebelében
Addig hallgatoznám
Míg dobogó szíve
Titkát kitanulnám.
Haj! ha megtudnám, hogy
Igazán szeretne...
Boldogabb virágszál
Nálam nem lehetne.
*) Szint venni fel,
zsengülni
Forrás: Szépirodalmi
Figyelő II. évf. 6. szám 1861. dec. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése