Minél szebb vagy és édesebb,
csak annál jobban szálak.
Nem való ennyi ragyogás
a vérszomjas világnak,
nem való ide harmatos,
gyanútlan, tiszta gyermek,
még lángban áll a vad bozót,
s mindenütt csapdák lesnek.
Piciny vagy még, és nem tudod,
hogy bölcsőd ringatója
nem enyhe szél, de harsogó
sárkányerejű Bóra,
s mikor anyád mellére bújsz,
nem érzed, ilyen gyönge
kis fészek az, s mily kis vihar
kell csak, hogy elsöpörje.
De jó, hogy te még nem tudod,
mi volt a kisdedekkel,
hogy reszkető kis testüket
átdöfték fegyverekkel,
hogy tűzben, vízben vesztek el,
hogy széttaposták őket,
ördögi, náci zsoldosok
ölték a csecsemőket!
Ne is tudd meg, csak mosolyogj,
talán egy új nap fénye,
amely elömlik ajkadon,
s mint a virágok méze,
kemény szíveket édesít,
s a rosszat jóra váltja...
Mosolyogjatok Kisdedek
a vajúdó világra!
Forrás: Várnai Zseni: Vers és virág – Versek, 1945-1972.
Szépirodalmi Könyvkiadó 1973.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése