A
legendaírók igen korán feldolgozták a magyar szentek sorsát, hiszen ők
nyújtották a közeli, a legtermészetesebben hihető példát a keresztény életre. A
magyar szentek legendáit két csoportra oszthatjuk: latin nyelvűekre és magyar
nyelvűekre. A különbség azonban nem csupán nyelvbeli. A két csoport élénken
tükrözi a középkori magyar lélek fejlődését is.
A
XI. század végén a XII-ik század elején készült a két Gellért-legenda, a két
István-legenda s Imre herceg legendája. E latin nyelvű korai legendák szelleme
teljesen vallásos. Idegen származású papok írták őket, kiknek egyetlen
szempontjuk a keresztény vallás megerősítése volt. A kereszténység
megalapításának s az egyház szervezésének munkás és küzdelmes korszakát
ábrázolják e legendák. Szellemükre nézve jellemző, hogy a László-legenda
egészen elmossa az uralkodónak, a katonának, a hősnek az alakját, holott éppen
az ő alakjában forrott össze a vallásos hős a nemzeti hőssel. Megy mereven a
maga útján s tágra nyílt szemét egyetlen mozdulattal lezárja, ha a mulandó
földi élet eseményeire kellene pillantania.
A
későbbi kézírásos könyvekben is megjelennek a magyar szentek legendái, de már
magyar nyelven. E legendák kialakulására már döntő hatást gyakoroltak a Gesták,
a vallásos irodalom összefonódott az udvari irodalommal. Így azután a legenda
nemzeti színezetet kap. A jámbor író Gellért püspök vesztét már a kegyetlen
Péternek tulajdonítja, akár Kézai. A történelmi hűség itt még gyengébb lábon
áll, mint a gestákban.
A
középkor vége felé az ember valóságérzéke egyre jobban növekedett. A legenda
csodálatos köntösén egyre jobban átütnek a valóság körvonalai. Boldog
Margitnak, IV. Béla király lányának legendája már pontos életrajz s hívő
képzelet mellett a valóság ízei jelentkeznek benne. A szent életének tüneményes
belső mámora és szárnyalása mellett megjelenik az elgyötört test valóságos,
szinte naturalisztikus képe: a királylány önkínzásoktól gyötörve, féregtől
kínozva, éhezve, önmagát sanyargatva, ostorozva, apró ellenséges indulatok
között szenvedve áll előttünk. De mindezek dacára egyre tisztultabb lelki békét
és fölemelkedést teremt a margitszigeti kolostorban.
Irodalom:
Horváth Cyrill: A magyar irodalom története
Forrás: Féja Géza a régi magyarság – a magyar irodalom
története a legrégibb időktől 1772-ig. Tátra Könyv- és Lapkiadó r.t.
Csehszlovákia 1900.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése