Antonio Bonfini
feltételezett portréja a Philostratus kódexben,
amelyik egyik legszebb
darabja a Bibliotheca Corviniana kódexeinek.
Forrás: wikipedia.org
Hunyadi
Mátyás hatalmas birodalmi gondolata tovább élt a humanista történetírók
műveiben. E birodalmi gondolatot a későbbi humanista írók is fenntartották és
tovább testálták. Istvánffy Miklós tovább folytatta Bonfininek, Mátyás udvari
történetírójának, 1495-tel megszakadt művét nemzetünk történetéről. S hogy
milyen elevenen élt benne a nagy birodalmi hagyomány, Zrínyi Miklóssal, a
szigetvári hőssel mondatott beszédje is mutatja. Zrínyi, Mátyás király
gondolatát mondja a császárnak: „Tehát ne úgy tekintsd, mintha a keresztény
közösség valami bűnös dolgot, vagy kétes kalandot kérne, hanem azt, hogy
elsősorban a lesújtott Pannoniának megdőlt és szétrombolt szabadságát és
épségét a teljes hanyatlás és pusztulás küszöbéről visszarántsd és ha az égiek
segítségével sikerült, akkor ezáltal Germánia, valamint egész Európa
szabadságát biztosítsd és megerősítsd.” A magyar ügy a legjobbak szemében
Mátyás óta véglegesen európai ügy lett s a magyarságnak európai szerepet
szántak. A humanista történetírók valamennyien e „nagy művet” írták.
E
nagy humanista álomra alaposan rácáfolt a valóság. A magyarság európai
szerepéhez Mátyás óriási egyénisége elő tudta teremteni a szükséges erőket.
Utána, méltó utód híján ezek az erők csakis társadalmi úton törhettek volna
elő. A parasztság Zsigmond alatt a győztes erdélyi lázadásban (Budai Nagy
Antal) társadalmilag előtérbe nyomult (l. a kolozsmonostori egyezséget). 1514
előestéjén pedig kínálkozott a lehetőség, hogy elhasználatlan erejével várrá
építsék a török által fenyegetett birodalmat. Mátyás király friss vérét és
roppant tetterejét egy egész társadalmi réteggel lehetett volna pótolni. De
Dózsa keresztes hada belefulladt a Mátyás utáni viszonyok posványába, s az
azután következő hosszú századokra elítélte a parasztságot és kizárta a nemzeti
életből.
A
második mű: Werbőczy István Hármaskönyve* (*
1517-ben jelent meg először) e bosszú légkörében született. Érdemei elvitathatlanok,
mert összegyűjtötte, írásba foglalta a magyar jogszokásokat s megvetette az
írott magyar jog alapját. Másrészt azonban ijesztő példája annak, hogy a magyar
látókör Mátyás után mennyire összezsugorodott. A parasztság eddig sem volt
tagja a nemzetnek, de időnként részesedett a királyi gondoskodásban, Mátyás
törvényei a legszebb példák erre. Werbőczy azonban a föllázadt parasztság ellen
érzett rendi bosszúból törvényekrt kovácsolt. Törvényei, melyeknek
keletkezésében is élénk része volt, földhöz kötött, jogtalan szolgává
süllyesztették a parasztságot, szinte a rendek vagyontárgyává tették s a
kiváltságok megdönthetetlen bástyáival vették körül a rendeket. Jogalkotása
éppen a török veszedelem küszöbén mélyítette végzetessé az amúgy is ijesztő
társadalmi szakadékot.
A
Hármaskönyv volt századokon át nemcsak a magyar jogi életnek, hanem társadalmi
berendezésünknek és gondolkodásunknak is a szent és sérthetetlen könyve. A
rendi Magyarország az ő emlőin nevelkedett, ő volt a legolvasottabb magyar
könyv.
Werbőczy
korlátlan jogi és társadalmi hatalmat adott a rendek kezébe. Holott a rendi
Magyarország önmagában már képtelen volt történelmi feladatának, az ország védelmének
teljesítésére. Dózsa hada 1514-ben több mint százezer embert számlált, s
1526-ban a rendi Magyarország csak 26.000 emberrel és könnyelmű vezérekkel bírt
kiállani a mohácsi csatamezőre. Mohács után pedig a bosszúálló rendi gondolat
megtestesítője, Szapolyai János képtelen volt királyi hatalmat és birodalmat
szervezni. Az ország darabjaira hullott szét.
A
harmadik mű: Szerémi György könyve. Szerémi a mélyrétegek életéről értesít s
kellő kritikai érzékkel az ő könyvéből olvashatjuk ki a széthulló Magyarország
sorsát.
Forrás: Féja Géza a régi magyarság – a magyar irodalom
története a legrégibb időktől 1772-ig. Tátra Könyv- és Lapkiadó r.t.
Csehszlovákia 1900.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése