Vizsolyi biblia
Az
egész Szentírást először Tamás és Bálint deákok fordították magyarra, kik 1438
végén, vagy pedig 1439 elején futottak Szerémségből Moldvába, mint husziták
Márkiai Jakab pápai vizsgálóbiztos üldözése elől. Fordításukból csak részletek
maradtak reánk.
A
középkor óriási katedrálisán az első repedést ugyanazon kinyilatkoztató könyv
okozta, melyre az egész középkor épült: a Szentírás. A hatalmas katedrálisban
az alap, a gyökér kérdése izgatott egyre többeket. A XV-ik században útnak
indult egy szellemi áramlat, melynek a Szentírás közvetlen emberi élményt
jelentett, s ezt az élményt szegezte a tekintélyre épülő középkori szellemi
katedrális ellen. E mozgalomban jelentős szerepük volt a világi elemeknek, ezért
világias vallásos mozgalomnak is nevezhetjük. A hívő keresztény lelket
tekintették zsinórmértéknek, s a keresztény lélek jogait hirdették a tekintély
rendjével szemben. A hívőt egyenjogúnak vallották a pappal.
E
mozgalom prófétája a csehországi Husz János volt, kit Zsigmond király-császár
végeztetett ki a konstanzi zsinaton. Husz vallásos reformjai nagy hatást
gyakoroltak a magyar papságra is. Tamás és Bálint papok az ő tanítása nyomán
fordították le az egész Szentírást anyanyelvünkre, hogy a keresztény hívők
közvetlen élményévé lehessen.
A
magyarság azonban a kitárult bibliából elsősorban szociális igazságot merített.
A magyar huszitizmust, mint vallásos mozgalmat, Márkiai Jakab hamar megtörte,
de a világias vallásosság nyomán a XV-ik században megindultak országszerte a
parasztlázadások. Pozsony megyében Balázs bíró, Nyírségben Márton bíró
parasztserege nőtt ki a földből, Erdélyben pedig Budai Nagy Antal állott a
mozgalom élére. A husziták csehországi mozgalmaival szemben, melyek már-már a
vagyonközösség elvét hirdették, mértékletesség jellemzi e magyar mozgalmakat.
Budai Nagy Antalnak egészen komoly sikerei voltak kétszer is megverte a nemesi
seregeket s Kolozsmonostoron egyességet kötött a nemességgel. Az egyezség
rendezi a püspöki tized ügyét, biztosítja a jobbágyok szabad költözködési és
végrendelkezési jogát. Legérdekesebb pontja pedig a következő. „Évente az Úr
mennybemenetele ünnepe előtt minden falunak, vagy mezővárosnak két-két okos
örege gyűljön össze a Bábolnahegyen avégett, hogy megtudják, nem sértette-e meg
szabadságukat valamelyik nemes. A történtekért senkit ne vonjanak felelősségre
(t. i. a lázadásért). Keressék meg a szent királyok leveleit s ha megtalálták,
a szent királyok adta szabadság lépjen életbe, ha nem, a most kötött egyezség lesz
irányadó mindörökké”. Az egyezségben a parasztság tehát csupán jogainak
biztosítását követelte, együttműködésre ajánlkozott s fölvetette a
parasztországgyűlés tervét. Később a nemességnek sikerült levernie a
parasztokat, s a kolozsmonostori egyezség megsemmisült.
A
világias vallásos mozgalom nálunk nem öltött határozott alakot, de mélyen
átjárta az egész magyar életet. Előkészítője a protentántizmusnak éppen úgy,
mint a Dózsa-féle lázadásnak. Az ő méhében kezd a Szentírás az emberi
nyugtalanság és teremtő hevülés forrása és melegágya lenni. Reá hivatkozva és
támaszkodva alakul ki nálunk az újkori ember és a társadalmi tudat. Mígnem az
Ige könyve, a Biblia, a XVI. század vallási forradalmán keresztül Károlyi
Gáspárnak, az „istenes vénembernek” fordításában szellemileg és nyelvileg ismét
konzervatív erővé nyugszik.
Irodalom:
Tóth Szabó Pál: A huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Meg
kell jegyeznünk, hogy Tamás és Bálint pap bibliafordításáról a fenti álláspont a legelfogadottabb. Vannak azonban
vélemények, melyek szerint az első magyar biblia nem a huszita mozgalom
terméke.
Forrás: Féja Géza a régi magyarság – a magyar irodalom
története a legrégibb időktől 1772-ig. Tátra Könyv- és Lapkiadó r.t.
Csehszlovákia 1900.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése