A
félig keresztény és a már teljesen megtért tömegeknek egyaránt szemléltetni
kellett a keresztény életet s a keresztény sorsot. Ez a szükségérzet a középkor
vallásos epikájának szülője. A szemléltetés módja széles medrű volt, a vallásos
kedély és képzelet minden erecskéje utat talált benne. Tehát a középkori
irodalom nagy műfaja a legenda, melyben a korszak egész világképe, az ember, az
ég s a föld viszonya kibontakozott.
Az
alkotó szellem elfojthatatlan szabadsága is ebben a műfajban talált utat. A
legendaíró olykor még a Szentírás anyagával is szabadon bánt, így Ádám és Éva
bűnbeesésének bibliai történetéből egész kis költői elbeszélést alkotott. A
paradicsomból kiűzött ősszülők bűnbánatot tartanak. Ádám a Jordán vizében áll s
Éva a Tigrisben. A vízben állva böjtölnek napokig s az örök hullámok mossák
tisztára őket. De Éva megint gyenge, másodszor is bűnbe esik. Ismét hallat a
sátánra, s a bűnbánat betelte előtt kilép a folyóból új bűnhődés és szenvedés
felé.
Még
a lírai hang is erőteljesebben tör ki a legendák teremtő szabadságában, néha
mintha valami nagy kozmikus líra hangjait hallanánk: „Ha énnekem ezer szám
volna és annyi nyelvem, mint az égnek csillagi és mindazok zengenének, még sem
tehetnék eleget te neked az te méltóságos nagy jó voltodról óh én szent
asszonyom”.
A
legenda a bibliai életet is középkori keresztény életté alakítja: Mária „eleredvén…
Jeruzsálem felé, megyen vala. Nem az világi népeknek módja szerint, mikoron
vendégségbe mennek más városba. De mint illik vala, mennynek-földnek királyné
asszonyához alázatosan, lefüggesztvén ő szemeit… Nem nézvén tétova, fejét
lehajtván… Nem drága öltözetben. Mezítelen lábbal. Nem aranyos csizmában, mint
a mostaniak, olvasója is kezében lévén, olvasván és imádkozván, mint alázatos
szerzetes.”
S
megjelennek a kor jellemző hősei: Szent Elek, ki megszökött nászéjszakáról, a
földi boldogság küszöbéről, hogy egész életét szegénységben és önkéntes
vezeklésben élje, Szent Ferenc, a keresztény életstílus költője, a világegyetem
megértő testvére. A magyar legendairodalomba beáramlottak kelet és nyugat
jellemző vallásos mondái. Legendairodalmunk a keresztény világműveltség nagy
gyűjtőedénye.
A
legenda mellett a kor másik jellegzetes műfaja a példa. A példa a legteljesebb
költői szabadsággal alkotott erkölcsi célzatú mese. Kisebb igényű műfaj, mint a
legenda, de a középkori lélek még elemibb erővel tör fel benne.
Forrás: Féja Géza a régi magyarság – a magyar irodalom
története a legrégibb időktől 1772-ig. Tátra Könyv- és Lapkiadó r.t.
Csehszlovákia 1900.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése