Féja Géza: Az együgyű apáca

Féja Géza,  '70-es évek, Balogh Ferenc felv. 

Forrás: zimonyizoltan.hu

„Treverensiomban¹ raktak vala egy klastromot², kiben lakoznak vala szent apácák. Ez apácák között ilyen régi szokás vala, hogy ők senkit be nem vesznek apácaságra, hanem ha csak hét esztendős volt, avagy kevéssé kevesebb. Ezt kedeg³ teszik azért a sororok az ártatlanságnak, együgyűségnek megtartására. Vala kedeg egy soror ugyanazon klastromba, mely soror idővel nem vala ifjú, de az világi dologban oly igen ifjú vala és gyermek vala, hogy velági embert alig választhat, esmerhet vala meg baromtul. Ez kedeg azért vala, mert mindekelőtte az szerzetben ment vala, ezekről semmi esmereti nem vala, azaz, hogy sem armot sem velági parasztembert nem tud vala minemő. Sem pedig az szerzetben nem szokott vala réseken, ablakokon velági embereket, férfiakat, asszonyállatokat, leányokat nézni, kakucsolni⁴ hanem csak szokott vala lappagni⁵ Jézusnak sebének likában, vermében.

Annakokáért mikoron egy napon ez együgyű soror volna az kertben és látá tehát az kertnek falán beszökék ez kecske. Kit mikoron látna az együgyű soror, nem esmeré meg, mi volna az. Tahát⁶ mondá az sorornak, ki ő mellette áll vala: Kérlek tégedet, jó soror, hogy mondjad meg énnékem, micsoda ez? Ez ő társa látván ez sorornak együgyűségét, pakocsában⁷ mondá neki: Ez az velági asszonyállat. Mert mikoron az velági asszonyállatok megvénhesznek, akkoron osztán⁸ szarvak kél és szakálok leszen. Tehát az együgyű soror alétá⁹, hogy igazat mondana, és örül vala, hogy ő ilyen bölcsességet tanólt volna. És ez együgyű soror az ő együgyű példájával mivelkedeteivel az egyéb sororokat megvigasztalja vala.

Ezeknekutána ez együgyű soror esék nagy nehéz kórságban úgy, hogy csak alég szólhat vala. Mikoron az beteggel bánó¹⁰ ez beteg sorort meglátogatta volna, tahát ime látá az beteggel bánó, hogy az cinterim¹¹ teljes vala nagy sok szép fegyverösökkel, kik lovoknak nyerge mind aranyos vala. Ezen órában kezde az szűz vonagodni¹²; és mikoron az sororok ő hozjá közelben jövének, kezde ez beteg nagy tiszta szóval ivölteni, mondván: Adjatok helt; hagyjátok ide jönni ez urakat. Mert látja vala az cellát teljesnek csodálatos ékességű és fényes személyekkel; és láttatik vala őnekik lenni aranyos ruhájuk. Ezenképpen ez boldog szíz elnyugovék Urban.”

(Példák könyvéből)

Irodalom: Katona Lajos: Középkori legendák és példák

1) A trieri püspökségben

2) Kolostor

3) Pedig

4) Kukucskálni

5) Lappangani

6) Tehát

7) Tréfából

8) Azután

9) Vélte

10) Ápoló

11) A kolostor temploma körüli temető

12) Vonaglani (haldoklás közben)

Forrás: Féja Géza a régi magyarság – a magyar irodalom története a legrégibb időktől 1772-ig. Tátra Könyv- és Lapkiadó r.t. Csehszlovákia 1900.