Féja Géza: A humanizmus

Vitéz János

A királyi udvar Mátyás király korában nemcsak a magyarhoni műveltség központja, hanem otthona az egész közép-európai kultúrának is. A középkor szellemi határait és korlátait feszegető humanizmus szívesen húzódott meg a világi vagy a véle rokonszenvező egyházi udvar védőszárnyai alatt, ahol a klasszikus ókor élményétől megittasulva a teljesebb és korlátlanabb emberi életet élhetett, műveket és életstílust alkothatott. A műveltség alulról induló szerves felépítése még ismeretlen fogalom volt, de az udvarban a humanista szellem nap és csillag lehetett. Pályát futhatott be és ragyoghatott. S a humanista és a reneszánsztól ittasult szellemeket többnyire elsősorban a nagy pálya izgatta.

A humanizmus egyelőre teljesen nemzetközi mozgalom volt, hiszen a nemzetközi keresztény műveltség leváltását, vagy átszínezését akarta. Nyelve elsősorban a latin nyelv, melynek itt Közép-Kelet-Európában megvolt a maga különös jelentősége: az egymás mellé sodródott, sőt egymásba nyúló népek számára a természetes életközösség és kultúrközösség nyelve lett.

Az első magyar humanista udvart Vitéz János, a későbbi esztergomi érsek alapította még nagyváradi püspök korában. Mátyásnak már csak ki kellett szélesítenie ezt a hagyományt, ami annál könnyebben ment, mert Mátyásban forró latin vonzódások éltek, s kortársaitól meg nem értve, eleitől fogva tudatosan közép-európai politikát csinált. Cseh király és osztrák herceg is volt. Kancellárjai magyarok, csehek, osztrákok s németek is voltak, udvarának közép-európai levegője s közismert bőkezűsége idevonzotta a vándorló humanistákat.

A humanista szellemek együttműködésének módja: a vitatkozás, a szónoklás és a levél volt mindenek felett. az élőszó kultusza lobogott magasra, a túl bő humanista egyéniségek mindenek felett a szónoklás zuhatagában törtek ki. A humanista, mint korszakalkotó emberi nyugtalanság „kalandos életet” élt, országok, udvarok, hatalmak között forgott. Egyéni életük is az  új  emberi korszak egyelőre szinte kielégíthetetlen nyugtalanságát példázza. Író, tudós, diplomata és szónok a legtöbb, mert országokon átnyúló pályát csakis az egyéniség csillogásával, a lélek sokarcú kibontakozásával lehetett befutni.

Később felvetődött közöttük a szellemi társulás gondolata is. Celtes Konrád a dunai tudós társasággal kísérletezett, mely szellemi igényt tartott egész Kelet-Közép-Európára. De milyen szellemi területeken dolgoztak a humanisták elsősorban? Egyetemes volt náluk a világegyetem iránti érdeklődés. Nagyon izgatta valamennyit az állampolitikai gondolat. Az udvar légkörében természetesen az uralkodónak szellemi tápláló forrásai és igazolásai akartak lenni. Megelőzve a reformációt hittudományi munkáikban már vitatták és hirdették az emberi ész fontosságát a középkor gyermeki, alázatos hitével szemben. Költőik többnyire a klasszikus költészetet korszerűsítették. Érzéki verseikben a test lázad és követel sok százados lefojtottság után. Írtak történelmi műveket díszes ünnepélyes prózában; klasszikus hasonlatoktól és ragyogó szónoklatoktól hemzsegő dicsőítő hősköltemények rendszerint ezek, de a mindennapok sziporkáit és csillámlásait is szívesen megörökítették. Egyes képviselői már áttértek a latin nyelvről a magyarra. Báthory László, pálos szerzetes lefordította a Szentírást, de műve elveszett s fennmaradt Magyar Gábor neve, ki latinul és magyarul és Gergely deáké, ki magyarul verselt. Műveikből azonban, sajnos semmi sem maradt.

A magyar humanizmus irodalmi útja nem állt meg Mátyás udvarában. Hatása több százados hatás lett s legelsősorban is az egész szellemi folyam beleömlött a protestáns korba, tehát a legközvetlenebb jövőbe, s eleven vérkeringés volt időkön keresztül minden magyar íróban. Mátyás alakja pedig egyre nőtt eközben, az irodalomban éppen úgy, mint a néplélekben.

Irodalom: Kardos Tibor: Magyar reneszánsz írók. Csánki Dezső: Mátyás udvara. Békési: Magyar írók Hunyady Mátyás korábann s Ábel Jenő idevágó értekezései.

Forrás: Féja Géza a régi magyarság – a magyar irodalom története a legrégibb időktől 1772-ig. Tátra Könyv- és Lapkiadó r.t. Csehszlovákia 1900.