Már órák hosszat csak beszélünk,
unalmas már a sok vita,
fiúk, vidámabb hangot kérünk,
jól esne énekelni ma,
ledobni a feszes sok formát,
nem áll meg úgysem a világ,
és eldalolni azt a nótát,
hogy. besütött a holdvilág.
(Hogy besütött a hold világa,
besütött az ablakomon,
nincsen okom szomorúságra
hogyha rólad gondolkodom.
azért szeretnék énekelni,
hogy innen hallgasd hangomat,
veled szántam megőriztetni
fölszálló ifjúságomat.)
Maholnap már kopog a köszvény,
s megérzi az idő a csontot?
Vacog az ájtatos keresztény
s ijedten imádságot mond.
- Mi se maradjunk, János hátra,
nekünk szenteltvíz, pap se kell,
s megtérül szívünk ifjúsága
ha Fábián Pista énekel.
Ha újra állunk váll a vállhoz
s megroppan csontunk és karunk,
mert férfierő kell a tánchoz,
csak férfiak, mi táncolunk4
Addig egész ember a férfi,
míg ölelni s dalolni mer,
ha a szerelem elkíséri
egészen sírhalmáig el.
Egészen sírhalmáig őrzi
a hajnal lobbanó színét,
- hiába hullna rám az őszi,
borongós-hűvös őszi ég,
engemet asszony s nyughatatlan
álmok szerelmes karja véd,
nyugalmamat cserébe adtam
cserébe ifjúságomért.
Már annyi minden bölcsességet
tömött belém ez a világ,
de gondjaim, e vad fivérek,
faggatnak éjszakákon át,
ma megrándítom csak a vállam,
ma fölvetem csak a fejem,
s szép napjaink zivatarában
te borítasz be, szerelem.
Te borítasz be. - Íme, érted
csendül meg most is a pohár,
az asztal körül víg legények,
kifelé elromlott a zár,
figyelmeztetjük Bencze Györgyöt,
hogy szökni nem lesz alkalom,
szent-József, de maga az ördög
se menti ki az ablakon!
Siratni téged, ifjúságunk?
Itt vagy te lelkünk mámora.
Sudáran és ragyogva állunk
mint a jegenyefák sora,
virágos ágát kalapunkra
az édes május tűzte fel,
s porzik, porzik az országútja,
ha Fábián Pista énekel.
Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 273-275. old., Ifjúsági Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése