Egy öreg szekér döcögött az úton,
elébe fogva két sovány tehén.
S én hat évemmel úgy ültem sugárzón
rajt, mintha ülnék Illés szekerén.
Szüret volt éppen. Este folyt a játék;
Én pap voltam s hívők a nénikék.
Ott térdeltek s nyelvük kinyújtva várták,
hogy rátegyek egy csöpp almáspitét.
×
Huszonnyolc éve! Édes viszontlátás!
Gyalog megyek, de a domboldalon
rám hunyorognak a parányi házak
s a tárt kapuk, mint tárt karú rokon.
S a moziban ülnek ím kora-este
s nézik, ahogy a papot annyiszor,
hogy - mint a költő átszellemült teste -
ujjamon ég egy Illyés Gyula sor.
Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 256. old., Ifjúsági Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése