A fiatalság olyan, mint a tenger,
mert levegője sós.
Ezt jól tudom, mert éreztem ma reggel
mint ámuló hajós
Homérosz hullámán evezve széles
verandán, bő sorok
zöld és fehér habján: mikor az éles
szél orromba csapott,
s egyszerre volt e kertnek és a tarka
Ída-hegynek szele,
a félistenek-, szörnyek-fölkavarta
évek üzenete.
Az éveké, melyek sürűdve szálltak
s az egyetem kopott
faragott padján vertek végre sátrat:
Achilleus háborog,
de közben lantot penget: régiekről
zeng régi éneket,
leomlik Trója, harcisátor eldől,
de él tovább a tett,
s elér az ifjuhoz, benépesíti
szinekkel tág egét,
munkára hívja, míg elé teríti
lomb- és víz-szőnyegét,
szárnyas öröm neki az ujja végén
magyarrá forduló
pajzs, sziklacsúcs, egyszemü szörny, fehér fény,
ívelt, öblös hajó,
melyen vitorla duzzad, a hajó-orr
ősz hab közt barna folt,
s míg megy, gerincét csapdosva a bíbor
hullám fel-felsikolt.
Innen jön az a szél, tavaszi reggel,
mikor vége felé
közeleg munkám, jön szép üzenettel:
az ifjuságomé!
Ráismerek orrommal és tüdőmmel.
Izmos fiatalok!
kik új útnak most vágtok friss erővel,
tirátok gondolok
s a vers-habok borszín ösvénye hosszán
köszöntöm az időt,
mely a tiétek - és ma reggel hozzám
látogatóba jött.
Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 242-243. old., Ifjúsági Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése