Tízezer dalt tudok!
Olyan egyszerűt, mint a "Jónapot!"
Süvítőt, mint a megzavart
erdő, amelybe őszi szél kavart.
Jószagút is, mint a hársfaméz
és hajlítható hasznost, mint a réz.
Vidámat, mint a férfi brummogása,
éleset, mint az ostor csattanása,
titokzatosat, mint egy kunhalom,
tüzeset, mint ma egy lakodalom,
dolgosat, akár nyári hajnalok,
tízezer dalt tudok.
Tízezer dalt tudok!
Hát mit tegyek vele?
Aggassam tán az ég felhőire,
vagy kihajolva, míg zúg a vonat,
fütyülő szélnek adjak dalokat?
Madarakat tanítsak énekelni,
vagy kezdjek patakkal versenyre kelni?
Tán sárguló kalászok zizzenő
karába álljak, míg fut az idő?
Egy asszony szép hajába fonjam,
kardok vasát velük bevonjam,
tavasszal barázdákba hintsem,
ősszel dombokra ráterítsem?
Tízezer dalom lángját kigyújtom,
hogy minden embert melegítsen.
Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 266-267. old., Ifjúsági Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése