Zümmögő víz, elázott virágok,
Szivárványos repülőhalak.
Kék öböl, mit gyöngyként fog magába
szürkés-sárga, magas sziklapart.
Kecses sziklák. Rajtuk egyszer teljes
Ejtőernyősszázad fennakadt;
Az öbölben hálóval találhatsz
Egészen friss embercsontokat:
Brooklyni kamaszkoponyákat,
Kanadai ujjpereceket,
Tokyoi gerincoszlopokkal
Keveredve békén fekszenek.
Odébb dzsunkák, torpedónaszádok,
Középen egyetlen nagy hajó:
Egy cirkáló. Most is ott a tornyán
A foszlányos holland lobogó.
Az ágyúk még csőretöltve állnak,
De peremüket öbölnyi hal
Már benőtte miriádnyi nyálkás,
Szálon-úszó, csöpp ikráival.
Egyforma csend. Iszapos halottak.
Katonás rend. Pusztul a fenék.
A magosból vézna, barna ember
Engedi le horgos zsinegét.
Falujával küszködik a dzsungel.
Most halat les s már rég hangtalan.
Egyetlen rossz és koszos köténye,
Idegsokkja és félkarja van.
Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 290-291. old., Ifjúsági Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése