Pörnye kerengett mi országunkon,
rángó tetemek nyárson nyuvadtak,
felhőkre vonítván,
jámbor kegyesek nyúlként inalltak,
tort ül vala hitvány.
Por tölcsérében ördög sikoltott,
ördög hahotázott,
viskók tört hátán, rugván-tapodván,
ördög-csorda párzott,
ördög-tiszttartók vontak vad sarcot,
vérünkkel virágzót.
Kevély németek, pogány törökök
minket környülvettek,
magyari urak fertelmességet
kedven cselekedtek,
kushadni akkor, nem-látni-szólni
oltalmasnak tetszett.
Mitévő légyen, nyelvén akinek
szavak dagadoznak?
fojtja torkába: oldalán is ki
sebbel fakadoznak, -
feltátja száját, s félvén is hősen
támad a Gonosznak!
Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 249-250. old., Ifjúsági Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése