Biztosan úgy leszek mint most. Felébredek.
Száz lépést teszek a folyosón. Mint a bányász
ki mély kútból száll felfelé, felén
a ház teljes csendjében hirtelen
felbúg a lift. Megállok, hallom
a fémajtók kattanását és a lépteket,
a folyosón s kiszámítom a percet,
mikor a csengő szorongása csendülésbe robban.
Tudom, kik azok. Rögtön ajtót nyitok neki. Minden elveszítve
beengedem őket, kiknek mindent el kell mondanom.
Ford.: Képes Géza
Forrás: Nagyvilág
1972./8., 1179. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése