Írom: szabadság s nem tudom, mi az.
Írom: háború – ebből van rogyásig.
Írom. kenyér – ez meg hiányzik.
Írom: botozás – előlegben is van.
Írom: könyv s nem olvassa senki.
Írom: munka – de nincs.
Írom: szerelem és nem ismerem.
Végeredményben
üres kézzel
ínyemig mocskosan
tapogatózva lépek:
Előttem lakatok, láncok,
szájkosarak, rácsok, némaság.
S egy talpalatnyi föld
mikorra meghalok
bár lehet, hogy még meghalni se hagynak.
Ford.: Képes Géza
Forrás: Nagyvilág 1972/8.,
1181. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése