2014. márc. 15.

Dzsanszug Csarkviani: Az öreg molnár utolsó éjszakája





Hadd higgyek én ma
a zöldsugarú teliholdnak,
az ezüstcsillámos,
hulladozó falevélnek!
Legyen tiétek a holnap,
én ezt az éjt hadd mondjam enyémnek.

Utolsó éjem.
A tölgyről hullik a makk kopogva,
mintha malomlapáton a víz zuborogna.
Vagy az utolsó percek
gyülekeznek egérke-zajjal,
elrágni életem fonalát, mire felkel a hajnal?

Gőg, kicsinyesség semmi lesz,
mire eljön a reggel.
Lejáratom még hajnalig maradék gabonámat.
A vénség, mint a víz,
megtölti a mély malomárkot,
megáll a kerék.
Elmúlik az ember.

Ford.: Rab Zsuzsa

Forrás: Nagyvilág 1972/8., 1222. old.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése