Én volnék Noé, aki hisz?
Matuzsálem
óvatos unokája?
Mindenkit elsöpört a víz.
Engem
megmentett ez a bárka.
Mért élek én?
Miért van menedékem,
amikor megfúl
minden, ami él?
A bárkán kívül, a sötétben,
árván suhog az eső és a szél.
Párás kis ablakom kitárom.
Száll a galamb az óceán felett.
Virrad-e reggel a világon,
Van-e föld, melyről úgy rendeltetett,
hogy embert hordjon még az ég alatt?
Várom a fehér madarat.
Más reménységem nem lehet.
uram!
Hogy érhetem törvényedet?
Mért mentettél meg engem,
ki sorsommal pereltem?
Lázadóval fújsz egykövet?
Hát csakugyan nem leltél több igazra?
Méltó szolga más nem akadt?
S végiggondoltad, későn észbekapva,
bűnös világodat?
hideg kis ablakom kitárom.
A galamb ködbe vész az óceán felett.
Virrad-e reggel a világon?
Van-e föld, melyről úgy rendeltetett,
hogy embert hordjon még türelmesen?
A madarat, reményemet,
várom-lesem.
Az ember boldog nem lehet,
csak ha körötte emberhang zsibong,
madárdal árad.
Te hírnök, várom visszatértedet.
Hozd el nekem az olajágat!
Ford.: Rab Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése