Érzem mélyen magamban
egy régi bölcső melegét,
amely lehetne az enyém.
Érzem, hogy beléd szeretek
visszavonhatatlanul,
talán egészen úgy,
mint a tieid,
kik hús a húsodból.
Szenvedély ez,emésztő –
mert ismerem az életed,
mely szenvedés mint az enyém;
jól ismerem az életed,
mely szorongás mint az enyém –
mert ikertestvérek vagyunk.
egyenlők a küzdelemben
szánk egyformán kiszárad
a szomjúságtól, a szomjú vágytól:
ugyanazt a forrást
keressük mi ketten.
Ha tiszta fény gyúl
napod alatt,
amely lehetne az enyém –
ha új sugár indul
kék egemből,
amely lehetne a tied:
a vad dobogástól
majd megfulladok:
éneklem akkor a bölcsőm,
mit úgy szeretek –
éneklem akkor
a te érc nyelveden
a szabad levegőt,
mely nélkül
torkom
megreped.
Forrás: Nagyvilág
1972/8., 1181-1182. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése