A nagy hajók, mint templomok, pihennek,
tiszták, kolostorpadló-hidegek.
Siess, míg a vasmacskák éji búja
véresre nem karmolja szívedet.
Siess, mert Gandhi hűvös tengerében
már ébredez a halfarkú mese.
Majd nyeli a vasgálic-messzeséget,
bánkódik érte távol kedvese.
Egy óriási kagyló héja tárul,
a cet kinyitja ősember-szemét,
majd nyeli a vasgálic-messzeséget,
hogy a hajót szilánkra verje szét.
Kísértet, álom minden e világon.
A földet rendben látod részegen.
Imádkozik a velencei kristály:
mentsd meg őket a hajón, istenem!
A nagy hajók, mint templomok, pihenek,
tiszták, kolostorpadló-hidegek.
Siess, míg a vasmacskák éji búja
véresre nem karmolja szívedet.
Ford.: Rab Zsuzsa
Forrás: Nagyvilág
1972/8., 1222. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése