Zeng a nyár. Hogy zeng az erdő!
Zúg a nádas… Mint merengő
kék menyasszony, leng a rengő
fűz fölött egy lepkeszárny.
Nem tudom, hogy merre száll…
Nézd, jaj nézd! A lepkeszárny
csak megáll és messzeszáll,
mint a tó fölött a nyár,
réti dal… És meg se vár,
csak ha jön az ősz s e pár
kék lepke fázva összenéz…
s csak ez a méz
s ez a virág…
Csak ez a rengő,
susogva lengő
néma nád
s ily röpke-gyorsan néz le rád
e kék merengő,
súgva zengő
nagy világ…
Forrás: Dunántúli Szemle 9. évf. 1944. 3-4. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése