Kicsit ér… Kicsit ér!
Szól a madár, zeng az ér.
Kicsit ér a tél haragja,
Nincs ereje, hogy harapna,
A fűzfa hát sárgulni kezd
S fényes ága barkát ereszt…
Kicsit ér… Kicsit ér!
Kis virág a pipitér,
De szebb, mint a százszorszép,
S ahová a tavasz lép.
Mint megannyi fehér csillag:
Apró pipitérek nyílnak.
Kicsi tér, kicsi tér…
Mégis mennyi öröm fér,
Mennyi vígság – udvarunkba,
Honnan égre száll a labda,
Lassan már a napba ér,
S elnémul a kicsi tér.
Kicsi tér, kicsi tér…
Minden újra csak fehér.
Visszajött a tél –v issza,
hideg van és éjtszaka.
Ám hiába hull a dér,
Nap és meleg visszatér
S újra zeng a kicsit ér…!
Forrás: Tiszatáj 1954. jan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése