2020. okt. 28.

Farkas Domonkos: Telő pohár (könyvismertetés)

- Versek. Kőszeg, 1944. –

 

Boldog szép ifjúság mutatkozik be és bontakozik ki a kis verseskötet öt ciklusában. Az elsőben, a Küldetésben mintegy programot ad a fiatal költő. Elhisszük lüktető vallomását:

 

Láttam könnyet, verítéket, sokat…

Ezer jajszót mart belém a nép…

Azért jöttem rongyos-egyszerűen,

Izenetet küldtek énvelem,

Kiáltsam ki rekedt hördüléssel,

Emeljem fel értük két kezem,

Töröljem le arcukról a könnyet,

Legyen sorsuk igaz, könnytelen.

 

Világhódító, lobogó szent tüzet érez magában, földtúró tiszta magyarok szívét örökölte. Ezt a „fiatalos magyar tüzet” jólesően érezzük ki minden sorából. „Ódon fásultság”, fáradtság, kiéltség valóban messze van egyéniségétől.

 

Az „Értük” c. ciklusba hazafias, honvéd-versek kerültek. Tud sírni a lelke az eltűntekért, de tud lelkesülni is a katonaerényekért.

 

Ma munkások, - holnap hősök!

Földiek és ismerősök.

Ma fogják az írótollat.

Holnap ott kinn rohamoznak,

Ma még itthon learatnak,

Holnap… értünk mind meghalnak!

 

Ez a hang hiányzik az öregebb generáció költészetéből; az örülni tudó és lelkesedni nem szégyenlő egészséges márciusi ifjúság hangját érezzük ki belőle. A harmadik ciklus színességével, ábrándjainak közvetlenségével és hangulatainak sokféleségével kap meg.

 

Kalapom meg zsíros, mint a rétes.

Mikor vették? Az biz nagyon kétes.

Minden madár abba rakja fészkét,

Ha elrepül, otthagyja a bérét.

Fakó arccal járom a világot,

Kopott ruhám ezerszer megázott,

De a szívem az a kis húsdarab

Vigan lüktet, juhajja, mert szabad.

 

Az utolsó ciklus címe: Képek a falumból. A fiatal költő nem utánozza önmagát, nem egy húrt penget, hanem inkább skálájának terjedelmével kap meg. Sokat meglát a falu életéből, és egyszerű kis dolgok is dalra ihletik. Verstechnikája meg-megbiccen, de talán annál jobban érezni a mesterkéletlenséget, a szív közvetlen melegét. Úgy látjuk, a nép fia marad mindörökön, azt a sok élményt, amit kiskora óta a falu adott neki, sosem tudja hűtlenül levetni. A népköltészet hangja legtöbbször elég alkalmas neki bonyolultabb érzések kifejtésére is, de nem köti le magát versformákhoz, hanem jóformán minden élménye más-más medret váj magának.

 

A kötet elé Nemeshanyi Béla, a kőszegi tanítóképző intézet igazgatója írt elöljáró sorokat, mintegy bevezetve kedves növendékét. Vele együtt reméljük, hogy „a biztató kezdet felfelé ívelő pályát is jelent”.     S z ó.

 

Forrás: Dunántúli Szemle 9. évf. 1944. 5-6. sz.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése