Szilaj szelek fújnak, zúgnak,
Lombbal terítik az utat,
A táj felett holló ha jár…
Nincsen kedve, nem mondja: Kár!
Hallgatom a szél zúgását,
Hajló vesszők suhogását.
Fűzág búvó aranyszála,
Simul bele a kosárba…
Fonok, mintha álmom szőném,
őt látom, őt kalászszőkén,
Fordul, formál a lágy vessző,
Kosár készül; néki tetsző…
Forrás: Tiszatáj 1954. márc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése