A Gondolat kényes mimóza,
Lehelletfinom lepkeszárny.
A szó csak szürke, durva próza.
A Gondolat fehér galamb,
Toronypárkányon, fényözönben.
A szó: lehullt, repedt harang.
Sajnálom, költő, balga földi sorsod:
Ha testet ölt szíved mimóza-ága,
Valóság bús telén lefagy virága.
Örökös álmod marad örök álom:
Fénylő torony, szavad csengő harangja,
Vállán a Gondolat fehér galambja.
Forrás: Dunántúli Szemle 9. évf. 1944. 5-6. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése