Dico ego opera mea Regi.
(Ps. 44, 2.)
Elmondok mindent, Istenem:
hogy hány keresztet megvetettem,
jaj, mily sok arcra ránevettem,
s az embert hányszor megköveztem!
Bolond nótákat fújtam este,
forrón ragyogtam bűnbe esve,
alkonyt imádtam térdre esve,
dadogva vallom: buktam este…
Hát látod!...
Oldom tunikámat,
itt állok fázó-meztelen.
Elmondtam mindent, Istenem…
A csókod várom csendesen.
Forrás: Dunántúli Szemle – Vasi Szemle XI. évf. 1944.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése