Sóshabos vizeken messzire száll
sóhajom, s sóhajom gyenge madár.
Sóhajom, sóhajom árva sirály.
Ki tudja, partot is érhet-e már?
Nem veszti el előbb sósvízű ár?
Két gyenge lábáért, ó jaj, de kár!
Szép piros csőréért kétszerte kár!
Szép piros csőre a szívemben jár.
- Érzem, hogy elveszti sóshabos ár.
Szép fényes tollát is megsiratom.
Két szárnya verését nem hallhatom
magányos szobámban, ablakomon.
Szállj mégis messzire! Messzire szállj!
Sóhajom, sóhajom gyenge madár,
S szép szabad vizeken hintálva járj!
Forrás: Dunántúli Szemle – Vasi Szemle XI. évf. 1944.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése