Eltartóm, tanítóm, szállásom e tájék,
és a holt helyett édesanyám.
Porában tanultam a betűket, - apám-
írta ákom-bákomok után.
Jó könyv is ez a föld, az Idő írt bele
- régi rétegekből olvasom:
kelták, latinok éltek itt, s most a magyar
boldogul a domboldalakon,
Melyet a tudósok kiváncsisága turkál
s széppé katángsűrű koszorúz,
s mit elhagyni dehogy is tudnék – ereje,
a szeretet mindig visszahúz.
Nem ereszt, mert szeretem: szeretem a tó
csöndjét, hallgatag halászait,
s széles mezőit, hol a perzselő nyárban
szép búzák arany kalásza int…
Szerelmem, mit szülőföldem iránt érzek
más, mint akármi más szeretet:
A lomb ragaszkodik úgy a dajkás ághoz,
mint én e tájhoz, mely felnevelt.
Forrás: Tiszatáj 1954. jan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése