Hó hull az égből, patyolatfehér,
Ne nézd, mivé lesz, hogyha földre ér!
A szeretet bennünk de szép ajándék;
Csörög a pénz, elszáll a tiszta szándék.
Költő dalol, sok angyalajkú nótás,
De hangosabb az alkú, átkozódás.
Eljön, meleg szívét kitárja Isten,
Megostorozzák, megfeszítik itt lenn.
Hó hull az égből, patyolatfehér,
Ne nézd, mivé lesz, hogyha földre ér!
Forrás: Dunántúli Szemle – Vasi Szemle XI. évf. 1944.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése