Jer énekeljünk, ifju Magyar dalos,
Lantján Horácznak. Angyali Múzika!
Csak rendre lassan billegessed
Újaidat: magokat megadják.
Jer énekeljünk, jer alakom, Magyar-
Ifjúm! fogadd hív-szívű tanácsomat,
Énekre kősziklát repesztesz,
Hogyha magyar dalolásra kezdesz.
Hogyan kerültek eggybe, kies dolog,
Szép ének, és lant, a szeretet tüzén?
Erdők kisérték, a fajult kő
Szökni tanúlt, vizek andalogni.
Midőn kesergett hű feleségiért
Rég Tráciának legremekebb esze,
Éneknek és lantnak csudája,
Héber iszap-folyamatja mellett.
Plútóhoz Orpheusz mennyei hangzatú
Zengése béront. Nem-de nem arra e
Zárak lepattantak pokolnak
Ajtairól, s fene Cerberusz lett.
Játszó kutyává. Ama sötétben az
Örök sohajtás csuklató mérgire
Kárhoztatott lelkek pihentek
Eggyet azon való bámulás közt.
Múzáknak áldott szent nevek ó legyen
Áldásba mindég! mert nagy az érdemek
Ők még pokolból is törődtek
Híveiket kivezetni tudni.
Közli:
Ponori Thewrewk József
Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály –
Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése