Báró Orczy Lőrinc
Nézd ama távol levegő ragyogványt,
A napot; mennél magasabb az égben,
Itt alant annál kicsinyebbre nyúlik
Tőle az árnyék.
A való erkölcs igaz érdemének
Szinte úgy annál kevesebb becsülést
Vár ugyan ennél jelesebb, magával
Untig elégszik.
Ám de érzékeny Haza népe mégsem
Hagyja a nélkül, noha ugy kerüli.
Vétek itt bár melly tilalomra nézni,
Ellene járunk.
Orczy! mit tiltasz? mit akarsz? homályba
Rejtetted fényes nevedet, s ne adjuk
Itt is a közjót szerető hevednek,
Érdeme diját?
Nem csak ellenség seregére készült
Gerjedő lelked hadi létedben
Hol vezér lettél Hazaföldet őrző
Bajnoki fényben.
Mint okos, s józan feje vármegyédnek
Nem csak a kormány-viselésre szoktál,
Mellyel a habzó Haza állapatját
Jobbra vezetted:
Bölcseség hivebb szeretője lévén,
Annak is béjutsz csoda rejtekébe,
S volt idő közben te gyönyörködésed
Tárgya Hazánkban.
S bár korosb légy már, jeles énekekre
Édesebb hanggal megeredsz gyakorta,
Édesebb hattyú szavait hanyatló
Élete fogytán.
Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály –
Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése