Dukai Takács Judit: A Hazához

Dukai Takách Judit portréja egy eredeti medaillon-kép után.Verő G. rajza 

forrás: mek.oszk

Édes Hazám! nemes vérrel nyert alkotmány,

Hős Eleinktől ránk maradt szent hagyomány,

Mint énekeljelek!

Im Őseink Volga vizét odahagyván,

Az ellentállókat bajnokul tapodván,

Fegyverrel nyertenek.

A táborba nemes érzéssel szállottak,

A harczban honnokért örömmel áldoztak

S czéljokat elérték.

Haza zárd kebledbe emlékezetjeket,

Hullatván halmokra háladó könnyeket,

Ezt megérdemlették.

Haza! melly már annyi századok rendében

Ősi szokásidnak nyugtató ölében

Épen fent maradtál,

S noha eltemetni kivántak tégedet

Sok irigy nemzetek, szomjuzván kincsedet,

Diadalmaskodtál.

Engedd – meg, hogy egy Lány szent buzgóságával,

Oda járulhasson gyengéded Lantjával

Dicső Oltárodhoz.

Hol Árpádnak annyi derék Ivadéka

Életét letette s dicső maradéka

Most is hiven áldoz.

Nem engedi ugyan az én gyenge nemem

Hazámért egy ollyan áldozatot tennem,

Melly vérbe kerülne.

Sem azt hogy egy vitéz Amazon módjára,

Lelkem az ellenség erős táborára

Ütvén, felhevülne.

Vagy mellyemet én is pánczéllal övedzem,

Sisakot viseljek és igy megütközzem,

Menvén ellenségre.

S oldalomra bosszúálló fegyvert kössek,

Hogy így az ártatlan vérrel földet fessek,

Vagy jussak végemre.

Nem, mert nem is tartom én azt dicsőségnek,

Hogy ember ontsa ki vérét más embernek,

Hozzá hasonlónak,

Ám de e szükséges rossznak meg kell lenni,

Háborúba kellett és kell most is menni,

A mord halandónak.

Ám légyen – a kinek tetszik töltse kedvét

Holtakon tipródva szaggassa érdemét,

A mellyért vért ontott

Szaggassa ezrenként a zöld Lauruszokat,

Hordja dicsőséggel a nyert koszorúkat,

Mert ezért fáradott.

Én a szelíd Múzsák hiv társaságában

Adom magam, s ezek szent barátságában

Boldogabb életem.

Ezekkel zengem el csekély Dalaimat,

Oltárodra Hazám hív áldozatimat

Ezekkel tétetem.

És ha kegyes szemmel veszed áldozatom

Rózsákkal lesz hintve piruló hajnalom

S boldogságim nagyon

S oh! a csillagzatot, melly alatt születtem,

Melly igen áldom, melly örömmel hirdetem

Azt, hogy Magyar vagyok.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.