Egykor midőn virítana
Khloe legszebb évében,
S magányosan bolyongana
Egy hűs liget enyhében,
Ámor véletlen ütközött
Szemébe, elterülve
Rózsákon myrtuszok között,
S álomba elmerülve.
Kénytől reszketve csüggtenek
A zöld galyak felette,
Tündöklőleg hevertenek
Az ív s tegez mellette,
Mindenfelől gyönyör és ék
Virul vala körűle,
Bámult Khloe, s csodálkozék,
Keble dagadt, s hevűle.
S a kedves égi szendergőt
Titkos vonszat lángjával
Nézelve, felrezzenti őt
Egy mély sohajtatjával.
Páphosz szárnyas kis istene
Kéjelgve, mint Psychére
Mosolyg, midőn fel serkene,
A lyánka bájképére.
S nőttön növő hevülettel
Nevetve szép szemébe,
Elolvadott lángérzettel
Röpül – fel hév ölébe.
Azóta szüntelen lebeg
Körűle, s kit nyilával
Nem sujthat, azt hóditja – meg
Hatalmasabb bájával.
Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály –
Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése