Enyhén miként az esti szellet
Zephyr könnyűded szárnyain,
Mint a bájló rózsás lehellet
Knidosz szent myrtusz-árnyain:
Lebeng dalod, gyöngy philoméla,
Köszöntvén a májusz-reget!
Költőd, ki sérei közt aléla
Enyhülten szívja éneked!
S körülihletve szellemedtől
Lágy érzetekben olvadoz;
Elszenderitő symphonidtől
Ringattatik szent vágyihoz;
Merengvén a multnak vidámján
Édenre hat tekintete:
Ki hallja a dalt, melly az imádt lyány
Rubin-ajkáról reszkete;
S keblébe hull az ideálnak
Hol eltűnt mennyit éldeli;
Arany reggé mosólygva válnak
Könyűkben el folyt éjjeli:
Igy kelt a tenger szép leánya
Mindenható bűbájival,
Midőn nyugat szellője hánya
Könnyű hullámot szárnyival –
Favón aether karjára dőlve
Kéjlett Syrének hangjain,
S kilépe fennyen tündökölve
Kyprosz örök virányain.
Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály –
Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése