Aludd szelid lyány álmodat:
Lágy béke él alant:
Álmodd-el földi kínodat:
Virággal telt a hant.
Pályádon már el fáradál,
Itt nyúgszik termeted:
Minden vándor csak arra száll
Kit létbe sors vetett.
Eloszlik a bú fellege;
Hamvad felett derül
Tartós öröm reményege,
S az üldözés kerül.
Keblednek vérző sebjeit
A Pálma lengeti,
Lelked súgárzó rényeit
Csillagfüzér fedi.
Reg s est elsirja könnyeit,
Mohos sirod felet:
Nap és éj szórja fényeit,
Míg nem kél reggeled.
Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály –
Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése