Isten veled szép természet,
Többé nem adsz nekem élvet,
Isten veled hiv barátnőm,
Te, kit szivem szerete hőn.
Eltakarnak zárdafalak –
Viruló rét, csendes patak.
Itt hagylak én benneteket,
Habár szivem meg is reped.
Romok közé leszek zárva,
Mint aféle szegény árva;
Meghalok a nagy világnak,
Hogy éljek szent hivatásnak.
Forrás: Családi Kör 2. szám, 1867. január 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése