Ha kínomon egy csók segítene,
Azt tőled kérném, vig tavasz leánya,
Tőled, szelíd ég szíves adománya,
Tőled, hiv lelkem szűz eggyetlene.
S óhbár rózsálló ajkad mentene
Engem, kit a dühös szerencse hánya,
S még most is sínli életem viránya
Ammint sujt ő, a föld kegyetlene.
Pályámba tüskebokrait szövé.
Parancsol, mert a nagy világ övé;
S im, a boldogság ajtaji8t bezárja.
De ah! talán nem mindég mostani
Végzésem árja készül omlani?
Szeréna lesz vigságom égi
párja!
Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály –
Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése