Én nem kívánom őket, tapsukat, nem.
Az emberek vásáriak, gonoszak –
Hányszor futok riadtam el előlük,
Nehogy a kincseim velük megosszam.
Barátomnak nevezhetek akárkit;
Szó csak: szívem előttük is bezárom,
Meg nem tudják, mit gondolok, mit érzek:
S nem győzhetnek soha ezen a váron.
Önzőn, zsugorin mindent féltek, őrzök
S érzést, vágyat, gondot a lelkem elzár
S megsiratom gyötrődve, fájdalommal,
Mikor egy-egy dalom véletlen elszáll.
Forrás: Botond - Szépirodalmi és tudományos folyóirat II.
évf. (1926) 5-6. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése