- Zarándokútra hívattál
És én azonnal könnyezve mentem,
Megláttam alkotásid Úristen,
Fönt a mennyben.
Lent zúgott az Óceános habja
És ott borongott
hagy homlokodon,
S Te elnéztél a nagy világ felett
Álmatagon.
Mosoly kelt arcodról messze-messze,
Csendes fényével bearanyozta
Hatalmas, szent, erős alkotásid
Búslakodva.
- A földre néztél, ahol kimérted
És végrehajtád nagy terved örökre
És könnyeid csöndesen hullottak
Le a földre.
Forrás: Botond - Szépirodalmi és tudományos folyóirat II.
évf. (1926) 1-2. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése