(részlet)
Hintát kötnék
gyermekláncfűből
április-égre.
Bársonyhátú
bogarak selyme
lenne a padja.
Gyermek-karú
múltnak esengnék:
nagy hegyeken át,
kék hegyeken át
repíts magasra!
Szárnyat kötnék
madár-szívekből,
szárnyat!
Kedvem
rálövellném a napra
sugárnak.
Szülőföldem,
repülnék
a felhőtlen égbe.
S minden virágom,
hóvirágom
rákacagnám a rétre.
(Forrás: A végtelen
mondat – Versek a szülőföldről 33-34. old. - Kriterion Könyvkiadó Bukarest
1977.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése