Elkötelezettje vagyok
a
tájnak,
mely gyermekként
ringatott, férfiként
őrzött,
elkötelezettje vagyok
megoldott éveknek,
virrasztó arcoknak, utánam
kiáltott szavaknak,
elkötelezettje
anyáméknak,
bátyáimnak, húgaimnak, nővéreimnek,
kik asztalukhoz
várnak s felém
sugárzik a karjuk
ölelésre lendült
vallomása, hogy
lepallják rólam a didergés havát
s maguk mellé
ültessenek, gyermeket-felnőttet, aki
messziről indult s
hűséges
ösvényeken át
hazatalált.
(Forrás: A végtelen
mondat – Versek a szülőföldről 45. old. - Kriterion Könyvkiadó Bukarest 1977.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése