(Részlet A szénásszekér elégiából)
... miért miért hogy
mostanában folyton-folyvást
visszatér s bezár
mint ostromzár ugyanaz az emlék
az ártatlan
gyermekkor falusi színhelye
azok a tűző szép
nyarak
a nyarak a bánsági
pusztaságban valahol a Temes és a Maros között
tíz kilométerre a
negyvenhatodik szélességi foktól délre
és húsz kilométerre a
huszonnegyedik hosszúsági foktól nyugatra
egy falu mely nem
nagy és nem kis falu
csak falu
egy falu a vége-nincs
jegenye-sor legvégén;
Sándorháza
- - - - - -
... ó az a falu! –
még hallom a
tücsköket a tornácon este
a cirpelő tücsköket
a tücsköket az egész
világ minden elnémult zugából
szünetekkel és
versengő párhuzamos és más és más fekvésű szólókkal
s a kevert ritmusú
mindenütt együtt-hegedüléssel a téli elmúlás felé
a tücskök
a nomád tücskök
titokzatos magas hangú zenéje a
sejtelmes sötétben-
ez az én kihalt
családom elhalt éneke...
... és túl az emlékezet
karókerítésein
roppant messze
békák lágy kunkogása
a felfújt unkák iszapos tavában
és a tornácon a
közelítő és távolodó szarvasbogár
búgó zöngése
és a petróleumlámpa
libegő kanóclángja
s fölötte a meredeken
csavarodó korom bajsza a
levegő fullasztó
mozdulatlanságában –
ó istenem micsoda
csend
micsoda mitikus
nyugalom
micsoda elégia...
... s a tó a harsogó
napfényben
a tó amely ugyanolyan
hangtalan nappal
mint amilyen
tükörsima ott:
túl az utolsó
düledező kerítésű házakon
s a délelőtt
felmelegedő cuppogó térdig iszap
s azon is messze túl
nem a puszta felé
jobbra
de balra a
jegenyesortól:
a láp
a hajdan
betyár-rejtegető sűrű nád száraz rebbenése vacogása
mi oly szívet szorító
a téli nád farkasokról szóló
borzongató történetek
miatt az esti tornácon
és a rémmesék okából
a bükkforgács szagú műhely
légzümmögéses délutánjain
és a betyárok sohasem
bújtak elő...
és nem törtek a
falura a sűrűből soha nádi farkasok télen...
(Forrás: A végtelen
mondat – Versek a szülőföldről 40-42. old. - Kriterion Könyvkiadó Bukarest
1977.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése