(A kép forrása: http://szelence.com/wathay/index.html)
Gyötrelme lölkömnek, siralma szömömnek, íme újabb érkezék,
Szívem gondolatik átkozott ösztöni mert kedvem meg elűzék,
Kik sebes tűzképpen sújtanak lángképpen, hogy ne éljek, azt szerzék.
Orvosságot, mellyrőm it lölhessek kirűl, többet veszett fejemnek,
Hanem hogy óhajtva, könyörgésöm sírva, melyben az nagy fölségnek,
Szép lábbó fölhők közt, s levegő egek közt, így nyújtsam az Istennek.
Oh, seregek Ura, császárok császára, mire ígyen hagyál el?
(S bézárván kapudat,) az te szent orcádat fordéttad előlem el,
Nagy sok óhajtásra, s adál nyavalyákra, és örömöm vevéd el.
Igaz magam mondom, s mindenek közt vallom, hogy ellened vétköztem
Fölségös nevedet, szent istenségedet, mint kellőt nem tiszteltem.
Kiért méltóképpen az büntetést éppen, s haragod érdemlettem.
De bánom, siratom, s óhajtván zokogom utálatosságimat.
Földre leborulván, magam megalázván, szégyenlöm rútságimat.
Azért én Istenem, bocsásd meg én bűnöm könnyebbétsd fájdalmimat.
uram, mert de inkább, szent Fiadat nyilvább, nem értünk bocsáttad-é?
S mi ábrázatunkban, atyafiságonkban, értünk öltöztetéd-é?
Hogy minket megtartson, kárhozatot rontson, az végre eresztetted-é?
S hát holott ez így van, hogy fiad által van nálad én fiúságom.
Fordulj irgalomra, tekéntvén Krisztusra, s vedd hozzád óhajtásom,
Kérlek én, szent atyám, nyújts jó kedvet hozzám, s távoztasd már rabságom.
Mert bizonnyal tudom, hogy nincsen, azt vallom, egy elfeledetted is,
Sem soha előled megtérőt tetűled el nem veszt, ha bűnös is,
Holott fogadásid, és szent esküvésid, így voltak régente is.
Az vagy, Uram, ha az, szent akaratod az, csak gyötörj ez világon,
Mesd el életemnek, fonalát időmnek, ne kínlódjam inkábbon.
És szent lölköd adván, végig bennem tartván, segélj végső órámon.
Hogy mikor az Krisztus, eljün az szép Jézus, az Jozafát völgyére,
Roppant seregével, trombita zöngéssel majdan az ítéletre,
Akkor Megváltómnak, nézhessek uramnak, ott vígan szent szinére.
S neked be engömet, mutassa lölkömet, mint szerelmes atyjának,
Hol szent neved áldjam, s örökre nyugodjam keblében Ábrahámnak,
S így ez rossz világnak sok gondolatoknak, legyen vége kínomnak.
(Forrás: Az elmúlástól tettenérten 65-67. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót írta Z. Szabó László - Kozmosz Könyvek, Bp. 1983.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése