Harcra készül minden, amerre nézel,
edzi izmát, amíg fegyverre kelhet,
hogy javára billentse erejével
mérlegnyelvét a vas történelemnek.
Mi az égboltot figyeljük, a távol
látomásoknak földöntúli titkát,
agyunk a szellem mélyvizébe gázol –
kard helyett versünk kovácsoljuk inkább.
Mások jelszava: Mi vagyunk most minden,
ez becsületünk és létünk parancsa,
nemzetünket védjük eszményeinkkel,
ellenségünkre pusztítón lecsapva!
Mi szálljunk a faji önzés fölébe,
a lélek szabad magassága vár ott,
ahonnét fény hull az emberiségre:
szolgálja más magát – mi a világot!
(Ford.: Vidor Miklós)
(Forrás: Cseh költők antológiája 118. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót, az életrajzokat és a tanulmányt írta Zádor András - Kozmosz Könyvek 1980.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése